Palotásy János 1821. április 8-án született Jászberényben. Ősei, a lengyel emigráns Pecsenyánszky család 1740-körül telepedett le városunkban.
Palotásy muzsikus hajlamai igen korán megmutatkoznak. A templomi kórusban énekel, hegedülni tanul. A környezetében élő cigányprímásoktól lesi el, veszi át a hangszerkezelés fortélyait. 12 éves korában gyermektársaiból hegedülő bandát szervez. Elemi iskolai, gimnáziumi tanulmányait Jászberényben végezte, ezután Vácott bölcseletet hallgatott. Kapcsolata a zenével itt sem szakad meg, tizennégy tagú zenekört alapít, s ekkor már zenedarabokat is komponál.
A váci tanulóévek után az 1840-es évek elején Pesten joghallgató. A főváros pezsgő zenei élete új lendületet ad a fiatal zeneköltő munkásságának. Megismeri a korra jellemző új táncokat, a palotást mint zenei stílust.
Pecsenyánszky 1848-ban tér vissza a Jászságba, Jászapátin tölti be az aljegyzői tisztséget.
Pályáját ettől kezdve kettősség jellemzi, hiszen élete végéig közhivatalnok, ugyanakkor zenei, zeneszerzői tehetsége újabb művek írására, a zenei életben való aktív részvételre ösztönzi. Élete legtermékenyebb időszaka a Jászapátin töltött évek.
A büszke jász öntudattól fűtött városi és megyei vezetők örömmel fogadták Palotásyt, kinek munkásságától a Jászság zenei életének felvirágoztatását, a népies műdalokon, indulókon keresztül a Jászság hírnevének növelését várták. Biztatóak a remények e tekintetben annál is inkább, mert az 50-es évek végéig igen szerencsés összetételű tarsaság alakult ki, akik a magyar zene művelésében országosan is ismertté váltak.
Palotásy 1861-től Jászberény lakosa, ebben az évben változtatja meg családi nevét. Egyre szorosabb kapcsolatba kerül Riszner József zongoratanítóval, aki Palotásy műveit átírja zongorára, s segít a művek megjelentetésében is. Palotásy művei révén igen nagy népszerűségnek örvend. Neve a környékből ide vonzza az aktív muzsikusokat. Palotásy János mint Jászkun kerületi levéltáros, a város közösségének, társadalmi életének tevékeny résztvevője volt. Szervezője, elnöke az 1860-as évek elején megalakuló Jászsági-kör, majd Palotásy dalkör néven muködő dalárdának.
A magyar zene a 60-as évek elejére új utakat keres, egyre inkább elmélyül az ellentét a főváros és a vidék zenei tevékenysége között. A vidéken alkotó, a népi hagyományokat őrző zeneszerzőket, így Palotásyt is, egyre több támadás, kritika éri. Számukra nem adatott meg annak lehetősége, hogy a zeneszerzés szigorú szabályait elsajátítsák, műveik ennek ellenére népszerűek és képesek a kor hangulatát visszaadni.
A főváros elismert, komoly muzsikus szaktekintélyei közül Mosonyi Mihály az, aki nagyra értékeli Palotásy munkásságát.
A vidéki magára hagyottság lidérce egyre nyomasztóbb súllyal nehezedik Palotásyra, csalódottá, kiábrándulttá válik. 1867 után nem születik új alkotása. Családi, egyéni életének gondjai, a levéltárnoki pozíció megszűnésének lehetősége, elviselhetetlen terhet rónak az érzékeny lelkű zeneszerzőre.1878-ban Palotásy összeroppan, február harmadikán dolgozó szobájában önkezűleg vet véget életének. Palotásy Jánost a jászberényi Fehértói temetőben helyezték örök nyugalomra, sírját közadakozásból állított síremlék jelzi. Emlékét őrzi a város, nevét utca viseli, a zeneiskola előtt áll mellszobra. A róla elnevezett zeneiskola, az általa alapított Palotásy Vegyeskar hangversenyei, rendezvényei segítenek abban, hogy Palotásy nevét, munkásságát méltó tisztelet övezze, ne csak Jászberény polgárai, hanem a megye, az ország zenebarátai körében is.
Művei: Barkóczy csárdás (1854), A vén huszár (komoly magyar, 1858), Hagyd a múltat (csárdás, 1858), Koronázási magyar (1867), P. J. válogatott magyar zeneszerzeményei (I-II., 1869, zongorára alkalmazta Riszner József), 30 válogatott dal (I-II., zongorakísérettel ellátta Riszner J.). Galgóczi emlék c. tánc-sorozatát (1861) Mosonyi Mihály dolgozta át s adta ki Magyar zene címen (melléklet a Zenészeti Lapokhoz); több témája ezen a réven Brahmshoz (Ung. Tänze No. 20.) és Székely Imréhez (18. rapszódia) is eljutott. Egyéb kompozíciói: csárdások (Bényei csárdás 1852), palotások, népies dalok stb. V. ö. Mosonyi Mihály: Palotási (Pecsenyánszky) János összes zenekölteményei (Zen. Lapok, 1861. II. 13.), Magyarország és a Nagy Világ 1878, 8. Simonffy K.: P. J. Hölgyfutár 1855, 132.